Pakson születtem, gyermekéveimet és ifjúságomat ott töltöttem.

1965-ben kerültem Szekszárdra, házasságomból két gyermekem van. Azon idő alatt is próbálkoztam a grafikával, míg ők kicsik voltak. Volt olyan, hogy letettem őket aludni és én felmentem a padlásra, elhúztam a cserepeket és onnét rajzoltam meg a dombvonulatot tanyákkal. Azonban rájöttem, hogy a gyermeknevelés, a munkahelyem és a hobbim egy kicsit sok együtt, tehát a rajzolást abbahagytam.

Gyermekeim felnőttek, önálló életet élnek, ettől kezdve jutott időm a festésre.

Első festészeti élményem Biszák Lászlóhoz fűződik. 1996-ban egy volt munkatársammal ellátogattunk Laci műtermébe, ahol láthattam azt is, hogy készül egy kép. Ettől kezdve kezdtem rajzolni, festeni, mindent, ami jött. Laci volt az, akinek megmutattam az akkori munkáimat. Az ő biztatására kezdtem foglalkozni a festészet rejtelmeivel.

Az első önálló kiállításom Őcsényben volt. Én, aki azt hittem, hogy tudok már valamit, vettem a bátorságot és megkértem Decsi Kis Jánost, nyissa meg a kiállításomat. Hát azt nem lehet elmondani milyen képet vágott, mikor megnézte a kiállításra szánt anyagomat! Felejthetetlen az biztos! Nagyon rendes volt, mert mindettől függetlenül azért megnyitotta! –Mai szemmel tényleg nagy bátorság volt a részemről.

2001. évtől komolyan kezdtem foglalkozni a festéssel, rajzolással. Merem ajánlani Szunyoghy András  Rajz- ABC, valamint  Kis Rajziskola című könyveit, melyekből nagyon sokat lehet tanulni. Rájöttem nem elég az, ha fogok egy ecsetet, festéket és azonnal elkezdem a festést. Ebből semmi igazán jó nem hozható ki, az alapokat igenis meg kell tanulni.

Rajongásig szeretem a természetet, ha tehetem, a szabadba megyek festeni. Szeretek horgászni, ahol kihasználom a helyzet természet adta lehetőségeit is a  következő képeim témáit illetően. Leggyakrabban az idősebbik fiammal és a legidősebb unokámmal járunk különböző horgászhelyekre, de a legtöbbet a Gemenci vizekre. Már téli lékvágós horgászatban is volt részem. Ott ráérek megfigyelni a fákat, a folyót, milyen egy fa, egy erdőrészlet, a víz árnyalatai. Azonnal leválasztom egy képzeletbeli kerettel, vajon hogy mutatna vászonra festve.

Mindig foglalkoztatott az, milyen lehet egy nagyon nagy felületre festeni. 2006-ban a Happy & Orange kávézóban erre lehetőséget kaptam, egy  adott témájú secco  megfestésére kértek fel. Egyedül bátortalan voltam, nem mertem elkezdeni, ezért megkérdeztem egy pár festőbarátomat, társulna-e velem. Örömömre, Hucker Ferenc szekszárdi festőbarátom, akinek már volt ehhez hasonló munkája, úgy vállalta, hogy munkahelye mellett csak hétvégeken  tud velem együtt dolgozni. Én nem bántam, csak megpróbálhassam! A secco elkészítése 2006. decemberétől -2007. márciusáig tartott. Olyan volt mintha munkahelyre mennék, minden nap dolgoztam rajta. A legnehezebb a befejezés volt, össze kellett hangolnunk az alkotást ahhoz, hogy egységes legyen. Így készült el a 24 m2 secco. Nekem határtalanul nagy, maradandó élményt nyújtott  és akármilyen kemény munka volt, még – még és még festenék ilyen felületekre!

Nagyon szeretem az alkotótáborokat. Az eddigi évek folyamán itt megismerhettük egymást, sokat–sokat tanultunk és nagyon jó kis csapat alakult ki. Olyannyira, hogy az idei lengyeli táborban már a képeink bemutatása mellett, dalainkkal is kedveskedtünk a látogatóknak.  Tavaly egy meghívást kaptam a pálfai alkotótáborba, ahol Görgey Géza festőművész volt a művészeti vezető és mellette még meghívást kapott négy évfolyamtársa is. Nagyon keménynek éreztem ezt a tábort, és féltem, mivel hivatásos művészek között kellett helytállnom. Érzésem szerint ez egy igazi próba volt.

Harmadik éve meghívást kapok az Országos Velencei-tavi festőversenyre, ahol nagyon nagy a kihívás, mivel sok nagyon jól képzett festőművész vesz részt a versenyen.  Nagy öröm ért a tavalyi évben, mert bekerültem a 10 legjobb közé, akiket díjaztak is.

Nyári táborokban az alábbi művészeti vezetőktől kaptam képzést:

Kedves István, B. Tóth Edit, Sáska Tibor, Szakál Antal és Görgey Géza.

1998-ban lettem tagja a BÁRKA Művészeti Szalon Egyesületnek, 2000. évben vállaltam el először az elnökhelyettesi, majd a titkári feladatokat, azóta tevékenykedem az egyesületben.

2003-ban rendeztük meg a BÁRKA színei alatt az első alkotótábort Domboriban, az Ifjúsági táborban, melynek művészeti vezetője Kedves István volt. Már ebben az évben sokat tanultunk egymástól illetve a művészeti vezetőtől.

2004. év óta vagyok tagja a Somogy Megyei PART Egyesületnek. Ennek hasznossága, abban mutatkozik meg, hogy egy évben legalább négyszer felülbírálják az alkotásaimat, tehát zsűriznek, ami nagyon jó, de egyben kemény is, hiszen a kritikát is el kell fogadni, úgy tanul az ember!

Tagja vagyok a Fejér Megyei Kórház üzemeltetésében működő Szent György Körnek, melynek művészeti vezetője Szakál Antal. A 21 tagságot számláló kör, nyaranta a Balatonszabadi – Sóstónál szokott találkozni két hétre.  Itt egymástól kapunk jó tanácsokat, praktikákat, nagyon jó önképző körnek bizonyult.

Kedvenc festőim: id. Markó Károly, Munkácsy Mihály, Pál László, Szinyei Merse Pál (Majális, Lilaruhás Nő),  Lotz Károly ( Hajóvontatók, Zivatar a Pusztán) és még sokan mások.

Olyan nap nincs, hogy ne festenék, rajzolnék. Ha bánatom van, kifestem magamból, ha jó kedvem van, azt is. Szerencsés vagyok, mert a "hobbimhoz" a párom pozitívan áll hozzá. Gyermekeim, unokáim, menyeim néha kemény kritikával illetik az alkotásaimat, de ez soha nem baj.

Szeretnék már egyszer egy olyan képet festeni, amivel magam is meg vagyok elégedve. Eddig sajnos még nem sikerült, mivel a képzeletbeli képem mindig sokkal szebb. Talán majd egyszer elérem a magam elé állított mércét.

Munkáim ezentúl a Kép a Falon oldalon is megtekinthetőek.

Ezzel igyekeznem kell, mert az óra ketyeg, az idő gyorsan múlik...! Ennyit magamról!

E. Nagy Mária